Lángos

Barátim! Bajban a Balaton!

Van víz, és szép tiszta is, van program, szépen fejlődik az infrastruktúra, a magyarok is kezdik újra felfedezni a Magyar Tengert. Van retró (lsd. Klub Aliga: nem újítunk fel semmit, nem festjük újra a játszótéri játékokat sem, nem javítunk hintát, de még meg se olajozzuk – biztos a nyikorgás is retró – , és nem gyomláljuk ki a homokozót), Cimmer Feri, palacsinta, sült hal – és lángos.

A lángos fantasztikus találmány. Tipikus nagyüzemi kaja – nem mintha ne lehetne otthon előállítani, de annyi macerával és dzsuvával jár, hogy az ember ritkán szánja rá magát, és úgysem lesz olyan, mint a parti lángossütőnél. Pedig a múltkor a lángossütő néni félig suttogva meg is osztotta velem a jó lángostészta titkát – valami csupa tejről volt benne szó, meg hogy jó lágy legyen. Én meg visszasúgtam, hogy Enyingen ettem eddig a legjobb lángost, az kicsit sárga volt, valószínűleg kukoricaliszttől. Előszezon volt, volt időnk sutyorogni.

DE!
Tavaly óta azt tapasztalom, hogy a lángosok ízesítésére szánt zúzott fokhagymát nem vízbe áztatják, hanem olajba. Nem tudom, hogy ki és miért találta ezt ki, de igen csúnyákat gondolok róla, amióta szembesültem a jelenséggel.
A lángos eleve olajos, hizlal mint a fene. Mi meg ugye kövér emberek és dagi gyerekek nemzete vagyunk, nem kéne még súlyosbítani a helyzeten. Vigyáznom kell családom amorf vonalaira (illetve Móziéira azért, hogy ne legyenek amorfak). A nagyüzemi lángos éppen attól jó, hogy a sütéséhez használt olaj mindig pont elég sok és forró, a tészta nem szívja tele magát vele. Amikor pedig kiveszik, ott az az okos kis állvány, olyan, mint egy edényszárító, ahol a lángosok a felületükre ragadt olajtól is megszabadulthatnak. Ezek után ki az a marha, aki OLAJJAL keni meg a lángost?

Minden egyes lángossütőnél megkérdeztem, hogy miért olajba, miért nem vízbe, a következő válaszokat kaptam:
- Ez új fokhagyma, azért zöld (tényleg elég bizarr színe volt, fokhagymához képest), és az vízben megromlana.
- ÁNTSZ-előírás
- Ezt adta a főnök utasításba.
- Bamba bámulás – Vízbe?!

Mindenhol javasoltam, hogy ugyan térjenek már vissza a régi, jól bevált vizes fokhagymához, hiszen az része a Balatoni folklórnak, akár a sült hekk meg a szabadstrand. Ha már retró, hát legyen a fokhagyma is retró!