Pedig az első benyomás nagyon pozitív volt: izgalmas, szép, ránézésre biztonságos játékok minden korosztálynak, szép nagy fák között; a domb-erődöt meghagyták, sőt még fejlesztették is: építettek rá egy izgalmas cső-csúszdát. Van WC, van ivókút, a kapu pedig biztonságos, a kisgyerekek nem tudnak csak úgy kicsámborogni rajta.
Aztán megláttam a táblákat.Nem ajánlás áll rajtuk, hanem utasítás: a játékot 3-6; 6-12 évesek használhatják. Szerencsére ezt még nem ellenőrzik nagyon szigorúan: nem kérnek minden gyerektől lakcímkártyát, hogy 5 éves, 7, vagy éppen 13. Bár igazán nem értem sem azt, hogy pl. 15 évesek, vagy éppen félős vagy vakmerő kisgyerekkel bíró 50 kilós anyukák miért ne használhatnák a játszóteret, sem azt, hogy egy ekkora játszótéren - ugyanis a Pagony akkora, hogy mind területre, mind a játékok számát tekintve legalább 3-4 átlagos játszótér kijönne belőle - miért nincsen egy olyan játék sem, amit 10-16 éveseknek terveztek (az uniós ajánlás, úgy tudom, 1-6, 6-10 és 10-16 éves korcsoportokat különböztet meg játszótér-ügyben).
Nemsokára újabb táblákat fedeztem fel: "A játszótéri játékokat felnőttek nem vehetik igénybe!". Ez, bár nekem nem tetszik, mert szívesen hintázok a gyerekkel, ha kevesen vannak a játszótéren, és nem foglalom a gyerekek elől a hintát, de valahol persze értem a logikáját, ha nem is értek vele egyet. (Bár a logikával jobban összeférne, ha inkább súlyhatárt szabnának meg...)
Ami igazán sokkolt azonban, és ami miatt a lábamat sem teszem be többé a "Jubcsira" - legalábbis amíg nagyot nem változnak a dolgok -, az a "military" ruhás bácsi, aki hatóságként lép fel, ahányszor egy szülő - akár csak a csöpp gyerekét óva a leeséstől - ráteszi a lábát, vagy épp a hátsóját valamelyik játékra. Na EZT kikérem magamnak, a bennem élő felelős, felnőtt polgár nevében.Debrecen épített egy szép játszóteret, ahol a szülő nem játszhat a gyerekével, csak felügyelheti a ténykedését. Egy játszóteret, ahol 12 éven felüli gyerekek nem játszhatnak. Egy játszóteret, ahol egy hatóságnak látszó, és akképp fellépő személy figyeli minden mozdulatunkat, és ránk szól, mint egy gyerekre, ha "rosszat" teszünk. Hát köszönöm, de ebből nem kérek!
Mellesleg ennek a csilivili játszótérnek a kellős közepén még mindig ott áll az a ronda, romos épület, ami már az én gyerekkoromban is ugyanott állt, ugyanilyen állapotban, csak még vasrakéták és hasonló, nem EU-konform játékok társaságában.
Ez után a sokkoló tapasztalat után kicsit más szemmel is megnéztem a játszótereket, ahová járni szoktunk. Szépek, biztonságosak, körbe vannak kerítve, de ahol van őr, ott is csak éjszaka: este, sötétedéskor jön, kitereli a népet, elrendezi a játszóteret, bezárja, reggel meg kinyitja. Napközben rengeteg szülő és kisebb-nagyobb gyerek van ott: ha a babahintán nincs szabad hely, a baba hintázhat anya ölében a laphintán, és ha a három-négyéveseknek kedve támad felmászni a "várba" a nagycsúszdához, anya vagy apa segít neki, esetleg felkíséri, ha még bizonytalan a mozgása. A szülők belátásán múlik, hogy mit csinálnak. És ez így jól működik, nincs belőle gond.
(Attól meg, aki esetleg nem érti, hogy mi az alapvető gondom a tiltótáblákkal meg a military ruhás "rendfenntartóval", csak azt szeretném megkérdezni: KOMOLYAN a szülők jelentenek veszélyt a játszótéri játékok épségére?)