Lángos

Barátim! Bajban a Balaton!

Van víz, és szép tiszta is, van program, szépen fejlődik az infrastruktúra, a magyarok is kezdik újra felfedezni a Magyar Tengert. Van retró (lsd. Klub Aliga: nem újítunk fel semmit, nem festjük újra a játszótéri játékokat sem, nem javítunk hintát, de még meg se olajozzuk – biztos a nyikorgás is retró – , és nem gyomláljuk ki a homokozót), Cimmer Feri, palacsinta, sült hal – és lángos.

A lángos fantasztikus találmány. Tipikus nagyüzemi kaja – nem mintha ne lehetne otthon előállítani, de annyi macerával és dzsuvával jár, hogy az ember ritkán szánja rá magát, és úgysem lesz olyan, mint a parti lángossütőnél. Pedig a múltkor a lángossütő néni félig suttogva meg is osztotta velem a jó lángostészta titkát – valami csupa tejről volt benne szó, meg hogy jó lágy legyen. Én meg visszasúgtam, hogy Enyingen ettem eddig a legjobb lángost, az kicsit sárga volt, valószínűleg kukoricaliszttől. Előszezon volt, volt időnk sutyorogni.

DE!
Tavaly óta azt tapasztalom, hogy a lángosok ízesítésére szánt zúzott fokhagymát nem vízbe áztatják, hanem olajba. Nem tudom, hogy ki és miért találta ezt ki, de igen csúnyákat gondolok róla, amióta szembesültem a jelenséggel.
A lángos eleve olajos, hizlal mint a fene. Mi meg ugye kövér emberek és dagi gyerekek nemzete vagyunk, nem kéne még súlyosbítani a helyzeten. Vigyáznom kell családom amorf vonalaira (illetve Móziéira azért, hogy ne legyenek amorfak). A nagyüzemi lángos éppen attól jó, hogy a sütéséhez használt olaj mindig pont elég sok és forró, a tészta nem szívja tele magát vele. Amikor pedig kiveszik, ott az az okos kis állvány, olyan, mint egy edényszárító, ahol a lángosok a felületükre ragadt olajtól is megszabadulthatnak. Ezek után ki az a marha, aki OLAJJAL keni meg a lángost?

Minden egyes lángossütőnél megkérdeztem, hogy miért olajba, miért nem vízbe, a következő válaszokat kaptam:
- Ez új fokhagyma, azért zöld (tényleg elég bizarr színe volt, fokhagymához képest), és az vízben megromlana.
- ÁNTSZ-előírás
- Ezt adta a főnök utasításba.
- Bamba bámulás – Vízbe?!

Mindenhol javasoltam, hogy ugyan térjenek már vissza a régi, jól bevált vizes fokhagymához, hiszen az része a Balatoni folklórnak, akár a sült hekk meg a szabadstrand. Ha már retró, hát legyen a fokhagyma is retró!

Mátrix

Ma a gépek segítségével megsemmisítő csapást mértünk lakásunk népes kaszáspókállományára, akik otthonunkra mint saját Zionjukra hajlamosak tekinteni.
Szokás szerint meghagytunk pár fiatal hímet és nőstényt (persze a legéletrevalóbbakat, akiknek elég eszük volt elbújni könyvek, bútorok mögé, nem a rugalmatlan matuzsálemeket, akik ostobán megbíztak lenge hálóik védelmében), akik újraalapíthatják a kolóniát, egyúttal ellátják majd otthonunk további rovarvédelmét.

Ha ezt a gyakorlatot elég sokáig folytatjuk, a következő végkifejletre számíthatunk:
1. a kaszáspókok öntudatra ébrednek, és kihajítanak minket a lakásból; vagy
2. egy nap Neo-kaszáspók ébreszt minket, és meggyőz arról, hogy ez a hentelés igazán fölösleges, éljünk inkább békés szimbiózisban ezentúl: mi nyugodt, meleg otthont biztosítunk nekik, ők meg cserébe kordában tartják az egyéb-ízeltlábú-állományt.

Hajlok rá, hogy egyetértsek vele, ezért évente csak egyszer-kétszer regulázzuk meg őket. Nehogy elkanászodjanak.