Mózi bölcsibe megy 2.

Szeptember 3.
Mó ma először szóbaállt a többi gyerekkel: a többiek a faházikóba gyűltek, ő pedig beállt az ajtóba, és szónokolt nekik fennhangon, halandzsul. Belakta az udvart, egyre bátrabban biciklizik, és a hiszti is összehasonlíthatatlanul kevesebb volt, mint eddig. Ma már fél 10-re jöttünk, és negyed 12-ig maradtunk (ebédre még nem, bár szerintem jó ötlet lett volna, tetszene Mózinak).
Zsuzsa néni unikumos laposüvegből nyomja a tízórai kávéját. Igazán vicces. Ennek kapcsán részletesen kitárgyaltuk a gondozónők kávépreferenciáját. Jól fog jönni karácsonykor. :) (Jegyzet magamnak: Eduscho dupla, Nescafé Gold)
Délután Momó kihagyta az alvást, így viszont már ½ 6-kor aludt. Nyugis este apával, de mi lesz holnap, ha borul a bioritmus?!
Holnap viszünk itthonról pár használaton kívüli leporellót – olyan lehasználtak a bölcsi mesekönyvei, az Altatóból is hiányzik két versszak. És mit keres a kétéveseknél Ablak Zsiráf?

Szeptember 4.
Fiatalúr most már egyértelműen lelkesen indul minden reggel bölcsibe, pedig már tuti érti, miről van szó. Ma megpendítettem, hogy nem leszek ám mindig itt vele, de majd mindig hozok neki meglepit, amikor visszajövök. Lehet, korai volt még, vagy a borult bioritmus miatt (3/4 7-kor keltünk a szokásos 8 helyett), de elég nyűgös volt. Azért voltak jó pillanatai, félórái is. Sokszor megcélozta a sövény másik oldalát, és mindig vissza kellett hozni - ilyenkor a bölcsi ízelítőt kapott a jól ismert Mózi-féle üveghangú nyekergésből. Egyébként fogalmam sincs, hogy mi a jobb – ha én hozom vissza, vagy ha Éva néni.
Ma először játszhatott bent – a játék tűzhely (gyönyörű fajáték) tetszett neki a legjobban.
Kapott ebédet – krumplifőzelék volt párolt darált hússal -, ízlett neki, de valamiért elvárja, hogy etessem, pedig egyébként szívesen eszik önállóan. Ivott vizet, de az őszibarackot nem kérte (nem csodálkoztam, egyébként sem szokta). A terítésnél szívesen segített volna, de nem engedik. Most, hogy vannak vagy heten, végül is lehetne még, de a drillek a 24-28 körüli létszámra vannak kalibrálva, úgyhogy terítés ugrott. Probléma lehet még, hogy ha megunta a kaját (pedig esetleg kér még pár falatot, csak már nem éhes, ezért nem koncentrál a kajára), akkor feláll, és elindul felfedezni. Tartok tőle, hogy erről rövid úton le fogják szoktatni.
Bölcsi után bementünk az útbaeső boltba. Mó lelkesen pakolt, de szerencsére nem toltak le minket, az eladólány kimondottan aranyosnak találta.

Szeptember 5.
Afrikából erős szél hoz forró levegőt, ráadásul péntek van – mindenki fáradt, nyűgös. Még szerencse, hogy ma csak öt gyerek van – az egyik pörög, a másik már 10 előtt majd’ elalszik. (A szívem szakadt meg érte, hogy nem hagyták aludni. Ledőlt egy matracra, ringatta magát, de ha elszenderedett volna, felébresztették. :-( ) Mózi is fáradt már, türelmetlen – mi tagadás, én is; a gondozónők is figyelmetlenebbek a szokásosnál (na nem nagyon, csak éppen észrevehetően). Mózi először ül oda a tízórás italosztásnál a többiekhez – és mindenkivel koccintana is („koncinka, koncinka!”). Ezt persze nem lehet, leszereljük. Aggaszt, hogy nem iszik, azt hiszem, nem ízlenek neki ezek az édes limonádék meg vizezett cukros gyümölcslék. Remélem, meg lehet beszélni, hogy inkább vizet adjanak neki majd.
Ebédnél elég türelmetlen, menne már - én is, így nem is vacakolunk sokat. Eszik, amit eszik (sütőtökfőzeléket, minkettőnknek bejön), aztán nyomás haza.
Hétfőn zivatarok, jégeső, jön az ősz. – és a második hét.